A katarikus sikoltozás egy „szellőző dobozban” tiszta örömmel nevetett

Íme, milyen érzés sikítani a "szellőző doboz" ürességébe

A doboz belseje párnázott padlótól a mennyezetig, kék polírrofoámmal. "A sikoltozás hangjának elfojtása" - mondja nevetéssel. Bemegyek be, és ő reteszel az ajtót mögöttem. Ahogy ott állok, sötétség veszi körül, hajlandó vagyok zajt folytatni, azt gondolom: "Hogyan sikíthatok újra?"Nem tudom, miért, de félek, hogy ilyen magas hangot emeljek, hogy annyira nyersen legyek hangosan. Sikolok a fejemben, ó, kb.

Az első kísérletem, hogy a hangszigetelt teret jól használják, hiábavaló, és a Lets Me Out a dobozból. Néhány bátorító szót kínál, és visszaküld nekem. Ezúttal készen állok a kiabálásra. Az ajtó legkisebb repedésén keresztül, kezdve felvidítani, és hirtelen sikoltozom. Nem a magas hangú horror filmben, hanem a leginkább bátor módon. Úgy tűnik, hogy a hang egy ismeretlen helyről származik, mélyen magamban. Rohadtul jó érzés.

Néhány perc múlva a legjobb dolog történik. Elkezdek nevetni. Nevetve, mert az események bizarr csavarja-egy dobozban vagyok, 23 éves elnyomott elismerést, szomorúságot, frusztrációot és érzelmeket sikoltozva, amelynek nincs neve. Amikor még egyszer kinyitja az ajtót, megkönnyebbültem. "Ha sokkal hosszabb ideig hagytál volna ott, sírni kezdtem volna" - mondom neki. Ez igaz. Valami a sötét magányról arra késztette, hogy kettős idő alatt éljek ki az emberi érzelmek teljes spektrumát. Sajnos a valóság visszahív az irodába. Köszönöm neki, és elmegyek az otthonában.

"Többet fogok sikítani" - gondolom magamnak a vasúti hazautazáson. Még jobb, ha "sikítani fogok, majd nevet több."

Tudta, hogy az érzelmek "kemények" és "puhaak is lehetnek?" Ez igaz! Ha a meditáció során nehéz érzések merülnek fel, itt van a cselekvési terv.